Messzi északon a skótok — szerencsétlenek — kénytelenek gabonából szeszt előállítani. Mennyivel szerencsésebb a magyar! Hisz van gyümölcsünk bőven. Persze nem akarjuk mi felmagasztalni a pálinkát a skót whiskyvel szemben. De azt azért kijelenthetjük, bármiféle elfogult értékítélet tétele nélkül, hogy hülye lenne a skót árpából szeszt csinálni, ha megteremne a kertjében a barack.
Tehát, hogy az alapoknál kezdjük, a pálinka GYÜMÖLCSből készül. Hivatalosan ez így hangzik: “A pálinka hagyományos magyar gyümölcspárlat, melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, gyümölcsmust vagy gyümölcsvelő lepárlásával készítenek. Általában szintén a pálinkák közé sorolják a — törvényi szempontból különálló — törkölypálinkát, amely erjesztett szőlőtörköly párlata.” (citátum a wikipédiáról)
De vajon milyen gyümölcs alkalmas arra, hogy igazán kiváló minőségű nedűt hozzunk létre belőle? Emlékszünk még nagyapáink mondására: ami a gereblyében megakad, az mehet a cefrehordóba. Na ezt akkor azonnal felejtsük is el! A rothadt, földdel szennyezett, penészes gyümölcs NEM KERÜLHET A CEFRÉBE.
De akkor mégis milyen legyen az a gyümölcs?
Olyan, amit gondolkodás nélkül megennénk, ha nem lenne annyi eszünk és türelmünk, hogy inkább kivárjuk, míg pálinka lesz belőle. Az a legjobb, ami már leesett a fáról, de még nem ért le a földre. Ám ezt a gyakorlatban elég nehéz megvalósítani, így azt mondjuk, hogy az a gyümölcs, ami érettségének köszönhetően már lepottyant a fáról, gondos tisztítás után mehet a hordóba.
Hogy konkrétan mi milyen gyümölcsökből fogunk pálinkát főzni, az a következő posztban kiderül!